Az Első Zsenge ünnepe – a Feltámadás Ünnepe



Ez a zsidó naptár első aratási ünnepe. 3.Mózes 23,10-14:

Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
Amely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, amíg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.


A Sabbatot követő napon, a kovásztalan kenyerek ünnepén mutatják be az Úrnak a búzaaratás első zsengéit. Amíg ez meg nem történt, nem szabad kenyeret enni az év első aratásából.

Beteljesülés:
Jézus feltámadt mint első zsenge a halálból. 1.Kor. 15,20-23:

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután akik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.