Húsvét - Pászka
A négy tavaszi ünnep nagyon szoros összeköttetésben van egymással. A páska, a kovásztalan kenyerek ünnepe, az első kéve bemtatásának ünnepe és a hetek ünnepe (Savuot) beteljesedett Jézus Krisztus első eljövetelével és a Szent Lélek kitöltetésével. A bibliában leírt őszi ünnepek, a Ros Hasana, a Jom Kipur és a Szukkot az ÚR Jézus második visszajövetelére utalnak (3.Móz. 23).
A Peszách – Páska ünnepe
A zsidóknál egy nap a napot megelőző este, napnyugtakor kezdődik (5.Móz. 23,5). Így a Páska ünnepe a széder estéjével kezdődik el. Ez a Biblában megírt kalendárium első ünnepe. Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra emlékeztet. Jézus Krisztus tanítványaival együtt ünepelte a széder estét, mint utolsó vacsorát, mielőtt még ugyanazon a zsidó ünnepnapon feláldozta magát, mint Isten Bárányát, tökéletes, örökre érvényes áldozatként.
A megszentelődés
Miután eltávolítottak minden kovászt és a házat megtisztították, a háziasszony meggyújtja a két gyertyát, mint ahogy azt Sabbatkor(Péntek este) is teszi. Utána szimbolikusan még a legutolsó morzsákat is kitakarítják. A megszentelődés kelyhét megáldják, majd isznak belőle. A családfő kezet mos. Valószínű, hogy az ünneplésnek ebben a szakaszában mosta meg Jézus Krisztus tanítványai lábát (Ján. 13,12-14). Egy zöldségfélét, manapság petrezselyemzöldjét bemártanak sós vízbe, ezzel emlékezve Isten fiainak a rabszolgaság idején folyt könnyeire. Ám Izrael nem maradt a rabszolgaságban, mert Isten kiszabadította népét. Mivel sietve kellett menekülniük, ezért sietve törik meg a mácát (kovásztalan kenyeret) is,. A három mácá darabjából a középsőt félretéve megőrzik. Ezt Afikománnak nevezik, ami azt jelenti: “Az eljövendő kenyere”.
Az ítélet
Az ítélet kelyhe következik. Az egyiptomra mért tíz csapásra emlékeztet, mivel szembeszálltak Istennel. Az utólsó csapás nem érintette az izraelitákat, mert a páska bárány vérét az ajtófára hintették. Gondoljuk meg, hogy Jézus Krisztus vére pont a Páska ünnepén folyt ki érettünk, megszabadítván minket a bűn rabszolgaságából és a halál hatalmából. Nem vagyunk tovább ítélet alatt !
A sóval hintett mácá Isten szövetségére emlékeztet, valamint arra, hogy gyorsan kellett menekülniük. Az egyiptomban átélt nyomorúság szimbóluma a saláta és a torma. Lehetséges, hogy Jézus Krisztus itt beszélt arról, hogy akinek a bemártott falatot adja, az el fogja őt árulni (Mt.26,23). Az édesízű gyümölcspüré arra a tapaszra emlékeztet, amiből a vályogokat készítették. Manapság a tojás étkezésénél a Templomban végzett ünnepi áldozatokra gondolnak vissza. Ezt követi a bőséges ünnepi vacsora. Jézus Krisztus tanítványaival együtt ette a páska bárányt.
A megváltás
A mácá, mint az „eljövendő kenyerének” fogyasztásával fejezik be a széder estéjét. Az széder este, az utolsó vacsoránál, vett Jézus egy darab mácát és a következőket mondta: „Ez az én testem, amely ti érettetek adatik” (Lk.22,19). Majd vette a megváltás kelyhét és ezt mondta: „ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.” (Mt. 26,27-28). Jézus Krisztus áldozatában teljesedett be a Páska ünnepe, mert mint Isten Báránya hordozta a mi bűneinket (Ézs. 53; Jn.1,29).
A dicsőítés
Az utolsó széder este a dicsőítés kelyhét Jézus Krisztus már nem vette megához. Ezt majd az Atya országában fogja meginni (Mt. 26,29). A széder ünnepe hálaadó és dicsőítő énekléssel fejeződik be. Ide tartozik a Zsoltárok 113-118 és a 136. fejezete.
Jer. 16,14-15:
„De majd eljön az idő – így szól az ÚR –, amikor nem azt mondják többé, hogy él az ÚR, aki fölhozta Israel fiait Egyiptom földjéről, hanem azt, hogy él az ÚR, aki fölhozta Israelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket a földjükre, amelyet őseiknek adtam.”
Ezért köszöntik egymást végezetül a következő mondással: „Jövőre az újjáépített Jeruzsálemben!”
A kovásztalan kenyerek ünnepe
A széder estét követi a kovásztalan kenyerek ünnepe (3. Móz. 23,6-8). Hét napon át nem ehetnek semmit sem, ami kovászt tartalmazna. Ez az ünnep is beteljesedet Jézus Krisztusban, mert: „Önmagát ártatlanul áldozta fel Istennek” (Zsid. 9,11-10,18).
Az első kéve bemutatása
Még a kovásztalan kenyerek ünnepe alatt, az első szombatot (Shabbat) követő napon az aratás első termését az ÚRnak adják oda (3.Móz. 23,10-14). Ez az ünnep jelképe Jézus Krisztus föltámadásának, mivel „Első zsengeként támadt föl Krisztus” (1.Kor.15,20-23).
Miért fontos a keresztény úrvacsora gyakorlata?
Jelentésének mélységei miatt az úrvacsora tanulmányozása felkavaró élmény is lehet. A ősi Páska ünnep megtartása közben, Krisztus halálának előestéjén történt, hogy Jézus egy újfajta közösségi megnyilvánulást alapozott meg, melyet a mai napig gyakorlunk, lévén, hogy ezt tekintjük a kereszténység legkifejezőbb szimbólumának. Egy megelevenedett prédikáció ez, melyben Urunk halálára és feltámadására emlékezünk, és a jövőbe tekintünk, amikor Ő dicsőségben visszatér.
A Páska a zsidó vallási év legszentebb ünnepe volt. Az utolsó egyiptomi csapást örökítette meg, amely során az elsőszülött egyiptomiak meghaltak, ám az izraeliták megmenekültek a bárány ajtófélfára fröcskölt vére által. A bárányt aztán megsütötték és kovásztalan kenyérrel elfogyasztották. Isten parancsa az volt, hogy a következő generációkon át évente tartsák meg ezt az ünnepet. A történet maga a 2 Mózes 12-ben lett megörökítve.
Az ünnep közben Jézus és tanítványai együtt énekeltek el néhány Hallél-zsoltárt (Zsoltárok 111-118). Jézus kézbe vette a kenyeret, és hálát adott érte Istennek. Amint megtörte és tanítványainak adta, azt mondta: “Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely tiértetek megtöretett.” Ugyanígy vette a poharat is, és amint megvacsoráztak adta tanítványainak a poharat is, és azok ittak belőle. Azt mondta: “Ez a pohár az én vérem, az új szövetség; ezt tegyétek, valahányszor ezt isszátok az én emlékezetemre.” Az ünnep összegzéseként zsoltárt énekeltek, és éjszaka kimentek az Olajfák hegyére. Itt történt, hogy Júdás (ahogy azt korábban az Úr megjövendölte) elárulta Jézust. A következő nap keresztrefeszítették.
Kijelentette, hogy a kenyér az Ő megtöretett testére utal – holott nem csupán egy törésről volt szó, hiszen egész testé felismerhetetlenségig összetöreték (Zsoltár 22:12-17; Ézsaiás 53:4-7). A Szőlő leve pedig véréről beszél, emlékeztetve arra a borzalmas módra, amelyet hamarosan el kellett szenvednie. Ő, Isten tökéletes Fia vált a számtalan Megváltóról szóló ószövetségi próféciák betöltőjévé (1 Mózes 3:15; Zsoltár 22; Ézsaiás 53, stb.) Amikor azt mondta: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, kifejezte, hogy ezt kell folytatnunk a jövőben. Szintén kifejezte, hogy a páska, amely egy bárány halálát vonta maga után, (s amely előre mutatott az Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit), most túlhaladott lett. Az Újszövetség akkor vette kezdetét, amikor Krisztus a Páskabárány (1 Korintus 5:7) feláldoztatott (Zsidók 8:8-13). Az áldozati rendszerre többé nem volt szükség (Zsid 9:25-28).
Pál másik állítása, amely nem található meg az evangéliumokban, az hogy “valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljön” (11:26). Ez meghatározza a szertartás időbeli kereteit: ez pedig Jézus visszajövetele. Ezekből a rövid feljegyzésekből megtudhatjuk, hogy Jézus hogyan használta e két esendő szimbólumot saját testére és vérére, és hogyan kezdeményezte hogy ezek legyenek halálára emlékeztető jegyek. Nem faragott márvány síremlék vagy bronzszobor, hanem kenyér és szőlőlé.
Az utolsó vacsora története a Máté 26:26-29, a Márk 14:17-25, a Lukács 22:7-22 és a János 13:21-30 részekben lett megörökítve. Pál apostol isteni kijelentés alapján ír az úrvacsoráról az 1 Korintus 11:23-29-ben. (Mivel Pál természetesen nem volt ott az utolsó vacsorán.) Pál egy plusz megjegyzést tesz, amelyet nem találunk az evangéliumokban: “Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból. Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.”(11:27-29). Felmerülhet a kérdés: mit jelentsen az, hogy “méltatlanul enni az Úr kenyerét”? Jelentheti azt, hogy valaki semmibe veszi a kenyér és bor igazi jelentését, és elfeledi azt a hatalmas árat, amelyet Megváltónk fizetett üdvösségünkért. Vagy talán jelenti a szertartás ellaposodását, formalitássá válását, vagy hogy ha valaki megbánatlan bűnnel járul az asztalhoz. Pál figyelmeztetése alapján mindenkinek meg kell vizsgálnia magát a kenyér és a bor vétele előtt.
