 |
 |
 |
|||
  
A zsidó ünnepek sorában ezen ünnep azon három főünnep közé tartozik, mely esetében minden zsidónak Jeruzsálembe kellett felmenni - a Templomhoz. (Ennek jelentőségét még később látni fogjuk.) Magát az ünnepet az Úr rendelte el a Mózes 3. könyvének 23. fejezetében olvashatók szerint: Számláljátok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (3Móz 23:15-17; 21-23)
Az ünnep tehát a Pészach (Pászka) ünnepének második napjától , az első zsenge bemutatásának napjától, melyen Jézus is feltámadt , számolva hét hétre van. Innen kapta nevét is, hiszen maga a sávout héber szó is heteket jelent. De maga a Pünkösd szavunk is, hiszen ez a görög pentekosztész szóból származik, amely ötvenet jelent. Azt fontos ehhez tudni, hogy a zsidók ötven napot számoltak a megadott nappal együtt, ez az omer számlálás, ahogy azt Isten rendelte.
A hagyomány szerint Sávout ünnepe egyúttal a zmán mátán Toraténu is, amely a Törvény adás ünnepe. Ennek spirituális jelentősége abban áll, hogy a Mózes 2. könyve 9. fejezete szerint ezen a napon kapta meg Izrael , és maga az emberiség - a Tízparancsolatot, mely gyakorlatilag néppé formálta Ábrahám utódait. Így a pünkösd Izrael nemzetének születésnapja, és mindjárt látjuk, hogy az Egyházé is. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
(ApCsel 2:1) (Azt az előbbiekben tisztáztuk, hogy bár a magyar Biblia fordításokban pünkösd olvasható, ez attól nem egy másik ünnep, hanem a Sávout.) És tovább: És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. (ApCsel 2:2-13)
Ahogy ezt olvassuk, láthatjuk, hogy az akkori Római Birodalom számos részéről érkeztek zsidók Jeruzsálembe, a Mózesi törvényekhez hűen. A Szent Szellem kiáradása során mindegyikük a saját nyelvén hallotta szólni Jézus tanítványait. S Péter az Ószövetséget idézve válaszolt felvetéseikre: Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. (ApCsel 2:16-19; lásd még Joel 2:28-32)
Amíg az Úr Mózesnek két kőtáblára véste fel parancsolatait, addig a Vigasztaló, a Szent Szellem az emberek szívének hústábláira írja törvényét: A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. (2Kor 3:3)
Gyakorlatilag ezzel az eseménnyel jött létre az Újszövetség, mely így gyakorlatilag az Ószövetség létrejöttének napján történt. Így az első pünkösdkor Izrael, a második pünkösdkor az egyház jött létre. Ezen az ünnepen, az ünnep második napján Ruth könyvét olvassák fel a zsinagógákban, mivel az események a könyvben az árpa aratás idején játszódnak. S milyen érdekes, Ruth számunkra, keresztények számára is üzen ezen az ünnepen: „...néped az én népem, és Istened az én Istenem.” (Ruth 1:16)
Annyit fontos megjegyezni még, hogy a zsidó testvéreink a holdhónapokkal számoló bibliai ószövetségi naptárat használják, nem pedig a Gergely naptárat. Ezért rendszeresen elcsúsznak az ünnepek egymástól, már ami a naptárakat illeti.
| |||||
 |
|||||
