X 
Előző
Következő

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

UTCAI EVANGÉLIZÁCIÓ
Az Élő Kövek Gyülekezete evangélizációja

 

A színtér a Nyugati Pályaudvar aluljárója. Hangos, ütemes, rockos zene tölti be a légteret. Kisebb tömeg verődött össze, szerda délután hét órakor.
A tömeg centrumában néhány egyszerű kinézetű fiatalember áll gitárral, nagy fekete hangfalak előtt- éppen most hagyták abba a zenélést.
Ekkor egy középkorú férfi kezd el „szónokolni”. Hevesen, kiabálva beszél, egyik kezében mikrofon, a másikkal gesztikulál. „Jézus szeret téged!' kiáltja a nézőseregnek. „Lehet, hogy mindenki hazudott neked, mindenki elhagyott, de egy valaki akkor is veled marad: Ő Jézus! Térj meg a bűneidből!”
Olyan hangosan, határozottan szólítja meg az embereket, hogy sokan elcsodálkoznak. Kik ezek az emberek, akik kétezer éves elveket vallanak a 21. század kezdetén?
Ez az Élő Kövek Gyülekezet pásztora és munkatársai, akik utcai evangélizációkat rendeznek, azzal a céllal, hogy minél több emberhez eljusson Jézus Krisztus evangéliuma.

Kérdések özöne lep el minket az Élő Kövek Gyülekezet evangélista csapatát minden alkalommal: „MIÉRT? Először is, minek ez a hangerő? Másodszor, minek erről egyáltalán beszélni? Nem elég, ha mindenki otthon, csendben abban hisz, amiben akar? Vagy ez talán valamilyen pénzszerzési lehetőség egyeseknek?”
Minderre a kérdésre, és az összes többire is, a válasz a Bibliában található:


Az Ésaiás könyve 58. rész 1. verse így fogalmaz: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.”


Az Újszövetségben, a Márk evangéliumának 16. részének 15. és 16. versében ez áll: „(Jézus) monda nékik (a tanítványoknak): “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.”


És az 1. Korintus levél 9:16 : „Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.” - ezt Pál apostol írta.

Mi az a lendület, mi az az erő, az a szenvedély, ami hétről-hétre, hajtja ezt a pásztort és nyáját, hogy lemenjen az aluljárókba Istenről prédikálni, elszenvedve és eltűrve sokak nemtetszését, sokszor igencsak agresszív megnyilvánulásaikat?

Egy személy az, aki miatt mindezt vállaljuk. Jézus Krisztus.
Isten megmentett minket. Megmentett egyeseket az ivászatból, állandó részegeskedésből. Valakit a kábítószer rabságából. Valakit a lelki betegségeiből, amiből nem volt kiút. Hogy ne hirdetnénk Istennek ezt a hatalmas jóságát? Emberi életek menekülnek meg Jézus nevében!
Vajon hányan halnak meg úgy, hogy sosem hallják meg, hogy mi az örök élet titka? Hányan halnak meg ma estig? Ebben a percben? És vajon hányan vannak, akik Jézushoz kiáltanának, Jézust választanák ha tudnának arról, hogy van választási lehetőségük?
Vajon Tőled aki ismered Istent, mert újjászületett keresztény vagy hány ember életét fogják számon kérni, akiknek elmondhattad volna a menekülés útját, de nem tetted?
Isten minden értelmet felülhaladó szeretetének megismerése örökre megváltoztatott minket

Téged mikor fog?

(L.G.)