Tebenned elrejtve
(Csordás János, 2009)
  Gondolatok egy dicséret kapcsán...
 
 

Te vagy pajzsom és a Kősziklám
Akit szívem mindennap úgy vár
Jöjj hát hozzám
Atyám, tekints rám

Jöhet vihar vagy az árhullám
Szívem nem fél, Benned rejtve már
És száll Hozzád
Szabadon, mint sas madár

Imádlak és áldlak
Kősziklám és váram
Tebenned elrejtve
Minden harcban győzelemmel

Egyszer majd meglátlak
Szemtől-szembe csodállak
A Mennyben örökre
Földöntúli dicsőségben

Szárnyad árnyékában nyugszom én
Oltalmam vagy, Benned bízom és
Közel vagy már
Ajtóm Neked nyitva áll

Általad táboron is átfutok
Veled kőfalon is átugrom
Nincs már határ
Eltűnt a távolság

  Meghallgat:  
   

 

 

  „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.
Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben.” (Kolossé 3:3-4.)
  „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;
Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” (Filippi 3:20-21.)