Csordás János Tebenned elrejtve Gondolatok egy dicséret kapcsán

 

 

Közhelyként hangozhat, de az élet időnként nehézségekkel, gondokkal, szenvedésekkel és harcokkal jár. Ez így van a világi életben is, és ez alól nem mentes a keresztény életforma sem, sőt: folyamatos a harc a magunk lelke, valamint a körülmények, a rossz emberi és sátáni befolyások ellen. Istennek viszont az igazai felé van egy titka (többek között): az elrejtés.

 

Az Ige azt mondja, hogy mindazok(!), akik Istent félő módon akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak (2. Tim. 3:12.). Aki „csak” szóban kap üldözést – vádlást, elítélő kritikát, zaklatást –, és esetleg igazságtalanul, az is megérzi kihatásait a szellemében-szívében, hiszen meg lett támadva. Az életérzésekben ezek a kihatások gyakorlatilag rossz közérzetet, nyomást, űzöttséget, nyugtalanságot jelentenek. Dávid zsoltárai közt számos ilyen, vagy hasonló élethelyzetekben született énekkel találkozunk, amikor Istentől kéri, várja szelleme és lelke, sőt még teste állapotának felszabadítását is, mert rossz indulatokból fakadó beszédekkel támadták meg az életét.

Mindez a Biblia szerint javunkra lehet, mert a próbák, nyomások közepett erősödhet a hitünk, hűségünk, odaszánásunk, ragaszkodásunk az Úrhoz, miként minél jobban támadva van a konkoly által a búza, a növénynek a gyökere annál inkább erőteljesebben és mélyebben megkapaszkodik a termőföldben a tőle tápanyagot, nedvességet, életet elszívni akaró ellenséggel szemben.

Hála Istennek, hogy bármennyire is intenzív időnként a nem csak pusztán emberi meg nem értés, elutasítás, vagy vádlás, amely Krisztus követőit támadja, annál is nagyobb az Úr szabadítása, gondviselése és vigasztalása az Övéi felé – amit viszont akik nem az Övéi, azok soha meg nem ismerhetik mélységében és az Úrral való bensőségességben. Ezért, ha Őt dicsőítjük, és szellemben és igazságban imádjuk, akkor az Ő jelenlétébe kerülve ismerjük meg újra és újra, hogy nemcsak a körülmények fölé emelt minket az Úr, hanem hogy szellemileg az örökkévalóságban már Krisztusban az Atya jobbjára lettünk ültetve a mennyekben.

Úgyhogy bármilyen vihar is támadja meg az életedet, ha az Úré vagy (az Ő beszédét követed, és dicsőíted, imádod Őt), Ő elrejt téged a szárnyai alá.

Bizonyságul és bátorításul alább idézem Dávid király Szent Szellem által ihletett énekeinek ezzel a témával kapcsolatos néhány részletét:

 

	Zsoltárok 91:1-4.: „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és páncél az ő hűsége.”		Zsoltárok 27:5 -6.: „Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.”

Zsoltárok 31:20-21.: „Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől.”